Zum Geburtstag viel Glück!

éljen soká ex-elnökünk, szervezetünk örökös motorja:

Gergényi kartárs

(este mindenki jöjjön gazonba)

búcsúzik obama

egyvalamit muszáj közzé tennem:

volt beöltözős buli az alelnöki rezidencián.... mindenki elég ötletes jelmezt öltött (tiszteletlenség a kivételnek), jómagam barack obamának öltöztem.

mindez persze a szandra jóvoltából valósult meg, egészen ijesztő lett a maszkírozás, azt is gondolhatta bárki, hogy tényleg.... mindenkinek ajánlom, kiváló érzés. de nem is ez a lényeg, amit mindenképp el akartam mesélni, hanem az, hogy amikor a bulinak vége volt, több turnusban mentünk el; az utolsó turnusok egyikében gusztőv, andrás és én hagytuk el a házat. andrás és én taxiba ültünk. mivel még mindig fekára voltam mázolva (és nem voltam készen arra, hogy új identitásomat egy taxis előtt felvállaljam), beültem a vezető mögé, az andrás meg jobb hátra. gusztáv nem jött velünk, de később ezt az üzenetet kaptam:

"Attól h a söfőr mögé ültél még egy büdös néger vagy, ezt ne feledd!"

hát ezzel búcsúzik tisztelettel:

obama

Szevassz Ádám! 

Ne tudd meg mi volt a múlt héten. Kirándultunk! legalább egy órát gyalog mentünk a földön. Lábbal! Csodálatosan szép volt! Fos, barna és sárga, valamint zöld szinekbe botlottunk  minduntalan.  Fincsi október végi kiránduló idő volt.  A 24 visszajelzőből meg is jelentünk öten, de igy is volt ez jó. A buszvégálomástól egy olyan 10 perces séta vezetett az első megállónkig, az Árpád kilátóig. Itt büszkén viselve a bocskait a susival, elénekeltük, a Rózsa Alexander a betyár cimü nótát az egészséges fejbőrtől. Majd azt is modtuk együtt, hogy hopp-hopp-hejj! Mindjárt jobb kedvünk lett. Ennek örömére aztán ettünk sütit és csináltunk hasonló emlitésre nem méltó dolgokat. Ezt követően elvonultam, mert aznap ünnepelte a Világ, a szarjunkegyütt világnapot. Nem sokkal azt követően, hogy visszavonultam  megjelent a Marcell is a főnöki cipőjében.  Némi brawnie elfogyasztása után kezdetét vehette a földi idő szerinti 68 perces kirándulás.

Bevetettük magunkat abba a sötét és mély erdőbe, amibe nem sokkal korábban beleszartam én, és a testvéreim, akik hasonlóan komoly dolgokat ünnepeltek!

Na aztán mentünk még sokáig benne az erdőben, szanaszét rugdalva az avart. Föleg a Marcell, mert ő főnöki cipőben volt, és azzal muszály! Néha volt akadály, de a Marcell a "botjával" mindig elháritotta ezeket az utunkból. Ellenben hadd jegyezzem meg, hogy a  "botja" egy fos volt. Ne kérdezd miért, csak. Én személy szerint, nem hiszem, hogy a "botja" miatt bármi is jobb volt. Nem volt. Nem lesz. És nem van.  

Egyéb kalandunk nem volt, mert a Blaya nem térdepelt bele, a külön a számára kikészitett gőzölgő puli kulába. Pedig csillagászok is mondták, hogy abból a szögből a legszebb a mező a D40-EL.

Na aztán elegünk is lett a szinekből, meg meg is érkeztünk a hüvösvölgyi reptérre ahol a nyugdijas,  családos, és vasárnap asztalnál ebédelő barátaink is csatlakoztak kis csapatunkhoz.

A találkozás örömére tekertünk is egy örvös cigit, megnéztük dániel barátunk hogyan keni a sórkónyt, aztán el is eredt az esö, mi meg ismertük már a szineket ugyhogy haza mentünk. mint a picsa. 

Ezért aztán bevágódtunk a