HBD+1day

Macinak is jár

néha a szája!

Zum Geburtstag viel Glück!

éljen soká ex-elnökünk, szervezetünk örökös motorja:

Gergényi kartárs

(este mindenki jöjjön gazonba)

búcsúzik obama

egyvalamit muszáj közzé tennem:

volt beöltözős buli az alelnöki rezidencián.... mindenki elég ötletes jelmezt öltött (tiszteletlenség a kivételnek), jómagam barack obamának öltöztem.

mindez persze a szandra jóvoltából valósult meg, egészen ijesztő lett a maszkírozás, azt is gondolhatta bárki, hogy tényleg.... mindenkinek ajánlom, kiváló érzés. de nem is ez a lényeg, amit mindenképp el akartam mesélni, hanem az, hogy amikor a bulinak vége volt, több turnusban mentünk el; az utolsó turnusok egyikében gusztőv, andrás és én hagytuk el a házat. andrás és én taxiba ültünk. mivel még mindig fekára voltam mázolva (és nem voltam készen arra, hogy új identitásomat egy taxis előtt felvállaljam), beültem a vezető mögé, az andrás meg jobb hátra. gusztáv nem jött velünk, de később ezt az üzenetet kaptam:

"Attól h a söfőr mögé ültél még egy büdös néger vagy, ezt ne feledd!"

hát ezzel búcsúzik tisztelettel:

obama

Szevassz Ádám! 

Ne tudd meg mi volt a múlt héten. Kirándultunk! legalább egy órát gyalog mentünk a földön. Lábbal! Csodálatosan szép volt! Fos, barna és sárga, valamint zöld szinekbe botlottunk  minduntalan.  Fincsi október végi kiránduló idő volt.  A 24 visszajelzőből meg is jelentünk öten, de igy is volt ez jó. A buszvégálomástól egy olyan 10 perces séta vezetett az első megállónkig, az Árpád kilátóig. Itt büszkén viselve a bocskait a susival, elénekeltük, a Rózsa Alexander a betyár cimü nótát az egészséges fejbőrtől. Majd azt is modtuk együtt, hogy hopp-hopp-hejj! Mindjárt jobb kedvünk lett. Ennek örömére aztán ettünk sütit és csináltunk hasonló emlitésre nem méltó dolgokat. Ezt követően elvonultam, mert aznap ünnepelte a Világ, a szarjunkegyütt világnapot. Nem sokkal azt követően, hogy visszavonultam  megjelent a Marcell is a főnöki cipőjében.  Némi brawnie elfogyasztása után kezdetét vehette a földi idő szerinti 68 perces kirándulás.

Bevetettük magunkat abba a sötét és mély erdőbe, amibe nem sokkal korábban beleszartam én, és a testvéreim, akik hasonlóan komoly dolgokat ünnepeltek!

Na aztán mentünk még sokáig benne az erdőben, szanaszét rugdalva az avart. Föleg a Marcell, mert ő főnöki cipőben volt, és azzal muszály! Néha volt akadály, de a Marcell a "botjával" mindig elháritotta ezeket az utunkból. Ellenben hadd jegyezzem meg, hogy a  "botja" egy fos volt. Ne kérdezd miért, csak. Én személy szerint, nem hiszem, hogy a "botja" miatt bármi is jobb volt. Nem volt. Nem lesz. És nem van.  

Egyéb kalandunk nem volt, mert a Blaya nem térdepelt bele, a külön a számára kikészitett gőzölgő puli kulába. Pedig csillagászok is mondták, hogy abból a szögből a legszebb a mező a D40-EL.

Na aztán elegünk is lett a szinekből, meg meg is érkeztünk a hüvösvölgyi reptérre ahol a nyugdijas,  családos, és vasárnap asztalnál ebédelő barátaink is csatlakoztak kis csapatunkhoz.

A találkozás örömére tekertünk is egy örvös cigit, megnéztük dániel barátunk hogyan keni a sórkónyt, aztán el is eredt az esö, mi meg ismertük már a szineket ugyhogy haza mentünk. mint a picsa. 

Ezért aztán bevágódtunk a 

erec

nos, kedves feleim

ígértem én egy bejegyzést az Ígéret Földjéről…. egyszer ennek már neki is kezdtem, eljutottam a beszámoló feléig, csak balga módon a blogszerkesztőbe írtam, ahol ugye nem készül mentés, draft, meg ilyenek, szóval a google chrome összeomlásának köszönhetően ez odaveszett… nehezen vitt rá a lélek, hogy újból nekikezdjek, de megteszem!!!!!

Kezdjük talán ott, hogy mi is volt ez az egész. mint azt már tudjátok, munkámból kifolyólag megannyi értelmetlen zsidó projektnél prostituálom magam kizárólag a pénz és a hatalomvágy miatt. ezúttal részese voltam egy olyan csoportnak/programnak/kezdeményezésnek, amely az év során kéthetente jelentett 3 óra elfoglaltságot szerdánként (ez feltűnhetett egyeseknek, mivel késve érkeztem a heti szeánszról…. aporpó egy érdekesség - svédül és magyarul a szeánsz szó ugyanazt jelenti, svédül vhogy így ejtik: szeáááááansz), valamint egy ajándék utat Izraelbe… ezt a programot úhy hívják, hogy Minjan, tekintve, hogy 10 résztvevős vezetőképző program. elvégeztem, immár vezető vagyok

szóval, ingyen jegy Izi-be, utána meg ráraktam egy plusz hetet, hogy hamár kint vagyok, akkor legyek kint sokáig.

beszéljünk kicsit az első hétről…. well, well, well…. a szervezett útnak az volt a célja, hogy megismerjük a még általunk nem ismert Izraelt, annak is leginkább a civil szektorát, ami Izraelben híresen kurva erős. szóval az első 3 napot a sivatagban töltöttük (Mitzpeh Ramon, Beer Sheva, Jerucham). ezekről a helyekről annyit kell tudni, amit az izraeliek mondanak, ha meghallják: a világ végén van, onnan meg még kicsit balra….

tulajdonképpen érdekes volt találkozni ezzel a sok lelkes lokálpatriótával, akik a sivatagban üzérkednek, vmi egészen elérhetetlen cionista ideológia érvényesítése céljából

voltunk aztán jeruban is, ahol szintén voltak kis találkozóink. ebből talán kettő emelendő ki: az egyik egy palesztin szociális munkás, aki a Suk-on dolgozó palesztin gyerekeknek próbál segíteni, az ő érdekeiket érvényesíteni, amikor a köcsög zsidók kizsigerelik őket…. kicsit ilyen brian élete hangulat van azért ezeken az izraeli piacokon…. csak az ex-leprás hiányzik a képből, egyébként minden passzol.

a másik megemlítendő egy fényképész figura, aki teljesen máshol él…. fél óráig magyarázta, hogy két koncepció találkozik képeiben: az ablakok és az esküvők…. na, és ezért fényképez esküvőket ablakokon keresztül, illetve ablakokba keretezve… néha megállt egyszer-egyszer, hogy értjük-e, mindig úgy döntött, hogy nem és elmondta ugyanazt. én prímán szórakoztam

említsét érdemel még egy mókás dolog, ami szintén megannyi derültségnek volt a forrása: az izraeliek ugyanis képtelenek latin betűkkel leírni bármit, még a közterületeken lévő táblákon is össze-vissza van minden.... íme egy kísérlet Heinrich Heine nevének leírására..... harmadjára sikerült is

aztán tel-aviv, az is fasza volt….. de most inkább a csoportról pár szó:

nagyjából két részre oszlott a társaság: a hangosan obszcén, szexualitástól sem mentes poénokat durrogtató majdnem mindenki, és 3 másik gyökér. voltunk összesen 4-en fiúk, ebből 3 buzi…. plusz persze a csoportvezetőnk, az az orosz származású egyébként kurva jófej és okos csávó, aki azzal írta be magát a történelemkönyvbe, hogy a Szochnutnak ő volt az első vállaltan meleg kiküldöttje, méghozzá nem máshova mint Szentpétervárra….. ehhh…. szóval, buzikból bőven flül voltunk reprezentálva, ment is a vicceskedés keményen…. ennek szegény egyetlen hetero Baruch Gábor itta meg a levét, akinek ráadásul ugye a fiúszoba jutott mindig. mindegyis

második hét. találkoztam liorral és csodálatos feleségével. továbbra is abban a kis lyukban laknak tel-aviv egyik fő utcáján, de most vettek egy 120 négyzetméteres apartmant ramat gan-ban, januárban költöznek … ha vkit érdekel

tel aviv-ból mentem a berzi tokiékhoz jeurba, ahol csak egy éjszakát töltöttem, de ez is elég volt ahhoz, hogy ismételten belássam: Berzi úr remek feleségt választott magának

fodor dávid szakkör tagunkkal egy teljes napot együtt töltöttem. szegényke eléggé befeszült már az izraeli körülményektől, nagy lendülettel készül a hazatérésére… remélhetőleg ez még idén bekövetkezik, ezesetben nagy táncos mulatságot rendezünk a tiszteletére, természetszerűleg

meguntam az írást

ldfgkmveá,fveú

Lájdör Álumnoj

Elnökünk folyamatos csesztetésétől vezérelve tollat ragadtam, hogy megemlékezzek a Lájdör Alumnojról. Kimondottan nehéz kérdés az eseményt néhány sorban összefoglalni, tekintve, hogy tetű ambivalens érzéseket váltott ki legtöbbünkből. Egyrészt összességében -Bleyer főszervező kartárs szavait idézve - igen gyöngén megszervezett rendezvény volt, másrészt - béndzsa szervezés ide vagy oda - hálásak lehetünk elnökünknek és alelnökünknek, akik faszájos pillanatokat szereztek nekünk.

Érteném ez alatt látogatásunkat termeinknél, ami kimondottan szívszorító volt, különösen, ha azt vesszük, hogy a volt osztálytermembe való belépeskor, elérzékenyülésem csúcspontján, egy volt osztálytársam jelezte, hogy az gecire nem a mi termünk volt (lehányom, nekem így is tetszett).

Érdekes volt emellett elhaladni Demény kolléga tablója mellett, amelyet megtekintvén kiderült, hogy Ő régen -amikor még nem lett papucs/szandál- egy kimondottan joviális férfi volt, hajjal és csúcsfej nélkül.

A rendezvény az Aulában érte el a katarzis állapotát, ahol fellépett Kerpi és csapata, majd a Hey Band együttes. Sajnos zenéjük nem aratott osztatlan sikert, de ennek oka nem a zene minőségében, mint inkább inadekvátságában keresendő, tekintve, hogy az alumni résztvevői inkább egymással akartak dumcsizni 5-10-15 év után semmint zenét hallgatni, ami NEM meglepő és jelzi, hogy ha más annyira nem is, ők tisztába voltak vele mi a célja egy iskola találkozónak.

Megfáradt nyelvünket és szikkadt testünket az büfében lehetett új erőre bírni a Prof és csapata által működtett kocsmában. Ez telitalálat volt! Sörözni és fröccsözni a Lauder büféjében az metál, méghozzá idegből.

Összességében: frankó volt ott lenni, kircs volt találkozni a régi jó barátokkal (akiknek a 90%-át minden este látom) és jó, hogy 10-20 évre ezt is letudtuk.

ui: Kiemelném még az Elnöki beszédet, amelyet a rendezvény kiemelt pontjaként tudok csak jellemezni. Szerintem ilyen oltóvári beszédet még nem mondott senki abban az intézményben. Különösen az elején, amikor sehogy se akart kussolni a nép, mire elnökünk az általános iskolákban jól bevált: "én várok, még mindig várok, ráérünk megvárni amíg mindenki ide figyel" pedagógus dumát alkalmazta... Annyira szigorú volt, hogy én a büfébe -hallótávolságon kívülre - menekültem előle.

Október 8. Tátra Top - Lakásavató és ReGoodBye Party

Szóval hogy is állunk most? Én már teljesen kivagyok azt tutti, és a Zsófi is elég feszülten kezeli ezt az immár már 4 és fél hete tartó átmeneti időszakot. Csövezünk itt, csövezünk ott, de sehol nem az igazi. Szeretnénk már az új kis otthonunkba lenni.
A lakás 95%ban elkészült. Levonult a kivitelező is. Még annyi van hátra hogy holnap összerakják a konyha maradékát, amihez már szaktudás és megfelelő eszközök kellenek. Nem mintha az apámnak és nekem együtt nem lenne meg a megfelelő eszközállományunk, csak inkább nem egy Bleyeresen összerakott konyhát szeretnék, hanem egy tökéleteset. :D Legyen függőleges és vízszintes, legyen párhuzamos és derékszögű ott ahol kell.
szombaton még visszanéz pár órára a kivitelező, kijavítani a szerelvényezés során keletkezett koszt a falon, és felburkolni a konyhafalat, az akkora már elkészült konyha pultok között. Nagyon várjuk már a konyha összképet. Ugyanis a letisztult szürke lak ajtók között, gyönyörű napsárga pixeles csempe lesz.
Hétfőn még a villanyszerelő is vissza jön elvileg, hogy felszereljen pár konnektort és mennyezeti lámpát, ha ezeket sikerül beszereznünk a hétvégén. Ha nem, akkor a konnektort majd én feldobom.
És hogy miért untatlak titeket ezzel a szarral, ami csak nekem kurva izgalmas.
Mert ha minden kész akkor Október 8. -án a lakás elkészülésének és a Macikáék tiszteletére lakásavatót tartunk.
Készüljetek, mi is folyamatosan azon vagyunk.
Tegnap elkezdtük a takarítást. Elfog tartani egy ideig mire minden bútort, ami elszenvedte a 3 hónap felújításának koszát, letakarítunk és helyre tesszük. Majd kipakolunk abból a 40 dobozból ami már ott van és átvisszük a maradék cuccot az anyutól.

Tehát akkor mégegyszer: Október 8. Tátra Top - Lakásavató és ReGoodBye Party (mivel a Maciék megint elmennek)

Szégyenfal

akkor jöjjön a szégyenfal!

a következő emberek tartoznak bejegyzéssel:

Guszti

Gerő

Gusztáv

Aki látja a fenti embereket vagy beszél velük, ne felejtse el baszogatni őket és felróni mulasztásukat

ifi tagozat

Örömmel jelentem, hogy megalakult a Szakkör Ifjúsági Tagozat (hóbortos rövidített alakja a "SZITA") a Szakkör történetében első alkalommal. Vezetését Halász Áron cigányvajda-növendék és Tordai Bence Visszarionovics zsidóbérenc tagtársakra bíztam.

Röviden csak annyit jegyeznék meg, úgy gondolom, remek tettrekész és céltudatos emberek vállalkoznak erre a nem mindennapi, kihívásoktól nem mentes feladatra. Biztos vagyok benne, hogy tisztességes hazafik mindketten makulátlan tanulmányi előmenetellel, és alkalmasak arra, hogy a velük szemben felmerülő elvárásoknak megfeleljenek.

Ezúton kívánok Nekik sikeres és gyümölcsöző munkát, valamint kellemes őszi izraelita ünnepeket!

Senj 2.

Mivel valamilyen különös oknál fogva hajnali 5 kor már 2 és fél órája nem tudok aludni (bár az ezzel való próbálkozást csak egy órája adtam fel) így írok egy rövid és velős összefoglalót Dari+Imi Zsófi+Ádám kiruccanásáról Senjbe. Az esetleges elütésekért vagy érthetetlen mondatszerkezetekért előre is elnézést kérek, mondhatnám, hogy elvégre is hajnali 5 van, de nem, csak én írok.
Röpke 4 éjszakát töltöttünk Senj városában, melyre a választás teljesen véletlenül este, nem a Dudiékat majmoltuk. Indulásunk előtt hosszan aggódtunk az időjárásért, mely aggodalmunk lefelé menet az autópálya folyamatos hőfok kijelzése mellet sem múlt el, annak köszönhetően, hogy a tenger megközelítve a hőfokok egyre csak csökkentek. Átlag 17et írt, a max amit láttunk 19volt. Senj fölött a tengeri kilátás erős és hideg széllel fogadott, de a z idő tiszta volt. Ennek főleg azért örültünk mert az út egyharmadában elkísért az eső.
Végül az időjárásra nem volt semmi panasz, végig 25 fok körül mozgott a levegő, sőt utolsó napra a szél is elállt. A Tenger valóban picsa hideg Senj alatt, olyannyira hogy mikor Szombat délután az Imivel csak azért is bele erőltettünk magunkat, sikítva kellet kimenekülni, mert csontig hatolóan fájt.
Első napunkból levonva a tanulságot, másnap elkocsikáztunk Rab szigetére (komp), itt már elfogadható volt a víz. Hétfőn míg a lányok tovább dolgoztak a hideg Senj-i tenger partján a színüken, addig az urak cigi után és sör közben filmet néztek és alukáltak.
Kedden újabb nap a tengerparton, de ezúttal Krk szigetnén, ahova hídon át vezet az út. Ez a nap isteni volt, igazi tengerpartozás, végre tényleg volt haszna beruházni egy kétszemélyes matracra.
Szerda rövid délelőttje a kultúrának lett "áldozva", megnéztük a Senj.i várat.
Az út haza már szinte egyhangúnak is lett voolna nevezhető, végig jó tempojú haladás, verővényes napsütés, de!

De az történt, hogy annak ellenére, hogy 5 napon keresztül előzgettem a kocsikat a hegyi utakon, 70-90-110, az autópályán 140-160, na mi történt, na mi? Hát persze hogy megbaszott egy rendőr, de vajon mikor? 150 méterre a Senj vége tábla előtt, az indulás 2. percében. Kidumálni nem tudtam, 500 kunám bánta (1Kuna=40 Ft). Gecik! Sebja, jó nagy pró felhővel hagytam ott azt a geci motorosrendőrt tovább sunnyogni egy parkoló autó mögött, haza meg 5 óra alatt érünk.
Nem baj, ők levágtak 500 kunára, mi meg elloptunk egy tengeri sünt, egy pici rákot (ez már halott volt), az út széléről egy gyönyörű kaktusz 2 levelét és még két kavicsot is a tengerből.

Ha majd egyszer felnövök remélem fogok tudni olyan szellemeset írni mint a Dudi. Addig is inkább jó kor megyek Senjbe (oda többé nem), hogy jó idő legyen.

Szót emelek

Látom, hogy sűrű egymásutánban szerkesztik az erre felkért prominens személyiségek a nemrégiben létrehozott szakkör blogot, ezért úgy döntöttem ötletgazdaként, dizájnérként és nem utolsó sorban szóvivőként, hogy egy rövid beszámolóval gazdagítom a cselekményt.

Kezdem Croatia-nál. Szeptember első hetében néhány napos nyaralást szerveztünk azAsszonnyal és egy baráti párocskával, kiknek személyét fedje jótékony homály. Célállomásunk a festői Senj település volt. Közepesen izgalmas kisváros a szeptemberben közepesen (értsd: kibaszottul) hideg tenger partján.

Az első három nap igazán jól telt: búvárkodás (free-diving) és tengerparti semmittevés/tengeri szarrá fagyás színezte a programot. A harmadik nap estéje egy szimbolikus ivászattal zárult, melybe a baráti párocska férfi tagjával együtt összesen ketten neveztünk. Megvallom fiatal éveimet idézte. A következő típusú mondatok hangzottak el: „ha ezt nem iszod meg csaj vagy”; „vidéki köcsög/pesti köcsög ennyit tudsz”; „vissza is tölthetem az üvegbe” stb. Végeredmény két olyan állapotba került ember, akik egyike sem részeg saját meglátása szerint, azonban eléggé be voltak baszva mások szerint. Fogyott 1 liter jagermeister, másfél (azaz 1,5) óra alatt, majd 4x1,5 liter víz szinte teljesen értelmetlenül (már a másnapi állapotunk tekintetében). Emellett a berúgás valamiképpen az időjárásra is rányomta bélyegét, a maradék két nap hideg és szottyadt volt. A kellemesen eltöltött 5 nap végül egy hungária körúti Burger Kingben zárult, melynek kiemelt jelentőségét a budapesti csatornarendszerben megtalálhatjátok.

A nyaralásról készült képek itt:

http://picasaweb.google.hu/get2dudi/Senj_20100904?authkey=Gv1sRgCJz0ibP_0fOrxwE#

és itt:

http://picasaweb.google.hu/get2dudi/Senj_20100905?authkey=Gv1sRgCNWdgK_EudS3YQ#

A cselekmény szálai Budapesten folytatódnak, ahol egyrészt azAsszony Croatiaban összeszedett megfázást próbáltuk kikúrálni, másrészt egy a munkahelyemhez köthető 2 napos szervezetfejlesztő tréningen vehettem részt. A tréningről itt most nem ejtenék szót, mert akkora kicseszett horror volt, hogy arra nincsenek szavak, de annyi elég legyen, hogy azóta megálltam a növésben, sőt csökkenésnek indultam, így lassanként hasonulok a szakkör kistestű élőlényeihez (akik amúgy sokat isznak és buta képeskönyveket árulnak a 7. kerületben).

Csak remélni tudom, hogy egyszer történik velem valami olyasmi amiről érdemes írni. Jelenleg nem úgy néz ki…

Szóval üdvözlet a jó népnek, különös tekintettel elnökeinknek Spanyolországban és Magyarországon, a hazaérkezőknek és azoknak, akik még Horvátszkiban lopják a napot.

9/11-es zsidó újév

nah, akkor vállalkozom arra, hogy összeszedjem a most szombati kis összejövetel legemlítésreméltóbb mozzanatait.

mint az már ismeretes, szeptember 11-én tartottunk egy kis dzsemburit ros hásáná alkalmából, mindezt a mátééknál, ott kint a stadionoknál

kicsit baljós hangulat övezte a készülődést, hiszen az időjárási viszonyok korántsem kecsegetettek túl jóval. egész nap szitált a kibaszott eső. én próbáltam folyton az idokep.hu, a met.hu és a koponyeg.hu weboldalak segítségével folyamatosan nyomon követni a várható eseményeket, de ez persze csak folytonos aggódást eredményezett. végül egészen megúsztuk az elázást. a kis csöpögés meg csak a szaros senkiket zavarja, nem az olyan harcedzett jeles embereket, amilyenek ugye mi is vagyunk. ez a kurva eső egyébként már annyi sok bulit csinált ki idén, hogy az már bosszantó. namindegy

mátéval és áron öcsémmel közösen előkészítettük a zászlós utcai kecó kerti részét. ez a fotelek, asztalok, ülőalkalmatosságok és hangulatvilágításhoz szükséges eszközök kicipelését, illetve beüzemelését jelentette. pikk-pakk remek kis romkocsma hangulatot sikerült varázsolni. szertartási rész nem volt, eltekintve a csupor méztől, az almától és a zsidótojástól, melyet még kihelyeztünk a tradicionális elemek után olyan nagyon vágyódó érdeklődők számára

a hangulat egészen pompás volt, a látszám is megfelelő, most inkább nem sorolom fel, kik voltak ott. azonaban meg kell jegyezni, sokan nem jöttek el azok közül, akik előre megígérték. szegény zsuzsi lebetegedett és dudika ápolgatta inkább otthon... az egérről meg nem is gondoltuk, hogy eljön, úgyhogy végülis mindegy

persze tisztességesen ittunk, kacarásztunk és vidámkodtunk. aztán olyan 3 körül makonyarészegen bútorokat cipelgettünk.... szőllővel, meg péterrel még úgy döntöttünk, hogy nekivágunk az éjszakának, mert hát miért is ne. célba vettük az instantot, amit zárva találtunk, ez olyannyira nehéz dilemma elé állított bennünket, hogy pánikunkban berohantunk a most-ba, ahol én hamar feladtam az ébrenmaradásért folytatott küzdelmemet és hazafelé indultam taxival. a szőllő meg a zsp egy másik taxiba beültek, nem tudom, merre mehettek. azóta sem hallottam felőlük, mondják el ők, mi is volt

szóóóval, igen.... ez mind így történt. mi még....

áhh

tegnap megszületett ama ötlet, hogy a következő széderkor, azon belül a második széder estén (amely április 19-én lesz) csinálunk egy giga szakkör szédert. tudom, hogy kissé korai, de csakazértis elmondom. máté felajánotta, hogy nála nyomathatjuk. ez nem csak azért remek ötlet, mert még ilyen úgyse volt soha, hanem azért is, mert a manyusz és a fatyusz is fellélegezhet, hogy nem kell 30 embert vendégül látnia egyszerre... nem mintha ők panaszkodtak volna. dehátazért mégis

szóval, előre mondom, hogy ne nagyon csináljon senki április 19-ére programot :)

Nagymaros,nagymaros de csodás....avagy az élet játéka

Nu, mivel rám lett szólva, hogy még lógok egy bejegyzéssel, most eleget is tennék a rám rótt kötelességnek! Bár szerintem van jó pár ember, akinek ez inkább lenne kötelessége -pl. alelnök, elnök (én kis buta, azt gondoltam, hogy ezek a pozíciók némi kötelességgel is járnak, de hát ebben a politikai elitben, NEM)- illetve jobban is forgatja a tollat, mégis rám maradt eme feladat.
Szóval most pénteken lehúztunk, a páraknak igen jól csengő Nagymarosra. Úgy indult a buli, hogy négyen -Szandra, András, a nagyra becsült elnökünk, és örök híve:én,- bedobtuk magunkat és a 2 kölcsön kutyát a kocsiba,és a Duna-kanyar felé vettük az irányt. A két kutyáról annyi kiegészítés, a Mira az egyik, a másik pedig Szandra nevéhez fűződik, Ringó. Mirát sokan ismeritek, szóval rá nem pazarolnék sok karakter, de Ringó megérdemel párat. Hogy árnyalni tudjam a helyzetet, el kell mondanom, hogy Ringó egy 15 éves ír szetter, akit gazdája egy kisebb, egy hónapos körút miatt hagyott Szandránál. Ez a kor egy ekkora kutyánál nem mindennapi, így a kutya sem az. Nagyon szép,okos,cuki kutyáról van szó, csak egy kicsit problémája van a mozgással, de miután beemeltük a kocsiba, már el is tudtunk indulni a cél felé.
Elmentünk a hangfalakért, Tescóba, majd benzinkútra, mert a Tescóban nem volt cigi, és végül 9 felé meg is érkeztünk a vityillóba. Ekkor már sötét volt, így csak egy gyors kutyaséta fért bele, kajálás bent, mert iszonyat hideg volt, és ezt követően a fröccsözés. Igazából ennyivel zárult is a péntek esténk.
Majd a következő nap igen eseménydúsan indult... Először is elmentünk a faluba bevásárolni, és leginkább a bográcsozáshoz megvenni a kellékeket. Sajnos az utóbbiban kudarcot vallottunk, mert az árak elrettentettek, így maradt a kunyerálás a szomszédoktól.
Visszaérve Szandrával el is indutunk a bogrács felkutatására, és így jutottunk el Ivánhoz, a 4. szomszédhoz. Iván kapujához érve konstatáltuk, hogy Iván épp a teraszán pisálva telefonál, így megvártuk, míg befejezte akcióját, majd felmentünk hozzá. Nagyon készségesen kölcsön is adta a bográcsát, majd megkérdezte meghívhatna-e minket egy italra. Egyből nyilvánvaló volt, hogy csak a bugyit szeretné leénekelni rólunk, de hát az ingyen pia,az ingyen pia, így el is fogadtuk. Nagyon jó kis csipkebogyó pálinka volt. Majd Iván megkérdezte, hogy nem kérünk-e mégegyet, mire mi: persze,hogy kértünk! de ő rest volt, és nem ivott még egyet az egészségünkre. A második pálinka elfogyasztása után már tudtuk is, hogy miért döntött így... Én a beszélgetés végére komolyan elgondolkoztam, hogy nem fogok tudni lejutni a teraszról, Szandikám meg a medencével szemezett, hogy hogy is ugorjon oda egy minél hatásosabb seggest.
De mivel úrinők vagyunk, hál' istennek jól vettük az akadályokat,és szépek csöndben, bár vihogva hazamentünk. Ekkor kb. du 1 óra lehetett. Ekkor elkezdtem aggódni,.hogy mikor is jönnek a többiek, és ennek hatására Danit, kb 10szer hívtam fel,hogy mi van velük,és mikor érkeznek, és különben is mennyivel vannak közelebb, mint 10 perce.
Majd mikor megtudtam,hogy már irányban vannak felénk, el is kezdtük a bográcsozáshoz valókat összekészíteni. Először főztünk egy nagyon király rizses lecsót, majd előkészítettünk az az attrakcióhoz, a slambuchoz való dolgokat.
Aztán megjött Blaya, Dani, Máté, Gusztáv, Péter, és így immáron 10en vágtunk neki a szombat estének. Az idő sajnos nem volt túl kegyes hozzánk,mert amint megraktuk a tüzet, szakadni kezdett az eső, így a fasza kis napernyő alatt kellett megfűznünk a király slambucot. Ebben az akcióban leginkább András, Szandra, és szerény személyem vettünk részt, szóval minket illet a dicsőség, a többiek meg az alkoholfogyasztásban vették ki a részüket. A kaja nagyon király lett, és nagyon bölcsen jó zsíros is, ami hatására nem szenvedtünk másnap annyira a töménytelen mennyiségű zubrowka-almalétől.
A kaját követően volt társasjáték, dímon-démon, minden ami egy kellemes szombat este eltöltéséhez kell. Az este folyamán Blaya sajnos távozott társaságunkból, és 9en maradtunk, ami azért is vicces, mert a legjobb esetben is kb 6 ember tud kényelmesen aludni a házban. Így Péter kocsma-styleban nyomta az alvást a konyhában, Máté a kutya mellett a földön, és mi Szandrával pedig kellemesen összebújosan a kuckóban. Így valójában a szombat este, Marcell és András kivételével mindenkit jobban megviselt, és nem csak az elfogyasztott alkoholmenyiség miatt.
Majd a vasárnap reggel dolgosan telt, mert Iván kérte vissza a bográcsot, és hát a romokat is le kellett takarítani. Azonban a nagy munka közepette igen sokat ücsörögtünk a teraszon szótlanul, és néztük a kilátást, és imádkoztunk egy kis napért.
Szóval hosszasan elmesélve így telt azok hétvégéje, akik csatlakoztak hozzánk Nagymarosra. Jó kis móka volt, és amint Máté kellő mennyiségű pénz összegyűjtött, hogy megcsináltassuk a cserépkályhát, akár télen is lehet lemenni fagyoskodni.


Ja, és mindenki egészítse kis a saját kis történetével a dolgot, mert Iván pálinkái után vannak kétségeim az emlékekkel kapcsolatban.

Darika

Haliho!

nem vagyok nagy blogger, foleg, mert jobban szeretek mindent szoban megoldani (latod, mar az ekezeteket sem irom le, mert lusti vagyok) - de most azert irok par sort (Maci Adi csak miattad!).

Kezdenem egy letolassal, hogy Adikam, igazan itt lehetnel, mert a szakkorben orvoshiany van, nekem kene egy... talaltak nalam valami bakteriumot, es nem orvosrol orvosra jarok, h megtalaljak?!? uh amikor jossz, reszletes elemzest fogok kerni minden leletem alapjan (ezzel ellenorizve, vajh adott e neked vmi plusszt a spanyol orvosi oktatasi rendszer ;)))

Sajnos en minden szakkor múvmentről lemaradtam, mert mindig akkor van, amikor nekem nem jó, de jelentem, végre elment az utolsó orosz tegnap - youth hostelem egy időre bezár! :) igaz nálam nincsenek átalakítási munkálatok (amik pedig kellenének, és volt is róla szó, h mindenki segít, de elmaradt), és most amúgyis ránkszakadt a tél! :( igen, sirunk sokat, hideg van, didergunk, lassan teli kabatban jarunk!

Melomat egyre jobban utalom, mert debilekkel vagyok osszezarva, de remenykedem, hogy javul a munkaero piac, es elkezdek vmi jobb utan nezni, de egyelore izgalmasabb projektben vagyok, azaz JOGSIt fogok csinalni, es! Lilivel egyutt! na az milyen :) eme projekt ebben a honapban fog indulni, aztan hogy mikorra fejezodik be, azt csak az I-ten tudja, meg talan az elhalalozott emberek szama alapjan kiszamolhato. (remenyeim szerint 3-4 hónap alatt sikerül, max fél év - pár rutin es forgalom bukta után)

Imivel szép az élet, paramparam, paramparam. El is megyunk nyaralni he, Bleyer familyvel egyutt Horvatorszagba - ahol remeljuk az idojaras jobb lesz, mint itten jelenleg. Max nem napozunk, meg nem furdunk, csak ... ezt ratok bizom :)

En majd ha lecseng a sok eskuvo, meg hetvegi utazos program, akkor szeretnek egy hasonlo jelenseget, mint amilyet Lili szervezett (nem Ceklart, ahhoz en nem ertek, hanem vmi zabalos estet) - talan idozithetem erkezesetekre is (csak akkor Marcello kimarad belole, peccchhhh - vagyis boxoljatok le.

Mara ennyi, este szakkor tali, melynek helyszine es idopontja egyelore titkositott, most eljenek az unokaoccsok.

csokjaim

Költözés és még egy esküvő - Zsófi és Ádám hétvégéje

Végre ezen is túl vagyunk, bár nem múlt el nyom nélkül. Péntek délután, a Zsófi egy kedves barátjának jóvoltából, elhoztam a csempét egy Ford kisbuszban a telephelyről. Ezt követően, este felé, ugyan ennek az autónak a jóvoltából két forduló keretében kiürítettük a Pozsonyi nagy részét: ágy plusz 35 doboz és meg pár szar.
Mire este 9re kész lettünk annyira el voltam fáradva, hogy a friss gőzölgő pizzát 10 percig csak néztem anélkül, hogy el tudtam volna kezdeni enni. Persze miután sikerül, nem volt gond legyűrni egy egészet. Ezúton szeretném megköszönni a segítséget Gusztávnak és a Zsófi tesójának és barátjának Ádámnak, akik nem lehetnek itt velünk, mert nem tagjai a mi kis körünknek. Gusztáv köszi!
Szombaton gyakorlatilag kezdődött minden előröl. Reggel nyolctól pakoltunk és készítettük fel a lakást az albérlők fogadására. Estére kész is lettünk, eszközölve egy családi ebédszünetet, egy (3) kitérőt a csere ágyért (kitérőt az IKEA-ba a törött alkatrész cseréje véget, később vissza Újpestre mert ott maradt az összes csavar és szerelvény), valamint a nappali kifestését.
Estére annyira lehűlt a levegő, hogy mikor izzattan kiszálltam a kocsiból az ágy miatt, már akkor átsuhant a fejemen, hogy ez nem lesz jó.
Vasárnapra idegből taknyosan és köhögősen ébredtem, mely minden egyes orrfújás után fejzúgással párosult. (ami még most is jelentkezik). 10re jöttek a bérlők, a maradék cuccot, ami pont egy Fábi teljes beltere beraktuk a kocsiba, majd leültünk teázni a sport kocsmába.
Meglepő érzésvolt Vasárnap 10óra előtt egy nyilvános vendéglátóipari egységeben teázni, mintha külföldön lennék és a napi városnézés előtt fogyasztanék valahol.
A lakást kb. 4 per alatt átadtuk, villanyóra felírás, két jó szó és mehetünk is. Na de hova, hisz a Tátra még nincs kész.
Átmenetileg az Anyunál és a Zsófiéknál húzzuk meg magunkat. Kerülgetve a rengeteg cuccot, amivel teleraktuk a nappalit.
Ezzel zárult a költözés. Erőteljes megfázás, hulla közeli állapot, táskák a szemünk alatt kb. az arcunk közepéig.
De még nem várt ránk pihenés, kora estére haptákba kellett vágni magunk, hiszen Jakab Úr és Jakabné várt minket esküvőjükre szeretettel.
Szőnyi Zsófia és Jakab Gábor tegnap a Nagykovácsibeli Villa Neoban Verő Tamás rabbi áldásáéval, isten színe előtt egybe keltet. Így a házassági szerződés értelmében, Gábor köteles többek között kis feleségét eltartani és kielégíteni. Az esküvő nagyon szép volt, 180 vendég, 4 fogásos kaja, kisfilmek, stb. 10fok.
Átfagyva, még betegebben este 11 után sikerült is "haz" érni a Zsófiékhoz.
Ezzel zárult egy hétvége ami alatt kb. 2 évet öregedtem.

boglár kéne, na

beszélgessünk arról, hogy miért nem mehetünk a Daniékhoz boglárra jövő hétvégén

gyerünk, gyerünk!!!!!!!

válaszokat!!!!!!!!!!!!!!!!!!

füstbe ment tervek

úgy hozta az a sanyarú sors, hogy egy remekül előkészített, módfelett ígéretes és előreláthatóan önfeledt nagymaroson eltöltött hétvégének a terve pillanatok alatt összeomlott. köszönhetjük ezt persze Szőllőnek, aki egy ilyen remek csoportos összejövetel házigazdája lehetett volna, ehelyett inkább a horvát tengerpartra szökött a kötelességei elől, s mindennek fejébe még a Szandrát is magával vitte. hát nem arcpirító????

ha ez még nem lenne elég, akkor tegyük hozzá még azt, hogy a B tervünk is meghiúsult, hiszen a Bleyer-féle almádis projekt meg pusztán azért tört derékba, mert a jogos tulajdonosai tartottak igényt a nyaralóra.... hát erre mondom azt, hogy a szemérmetlenség netovábbja

szóval, emígyen én elmegyek révfülöpre Andrással annak reményében, hogy legközelebb nem csak a remek ötletek kigondolásában, hanem kivitelezésében és lebonyolításában is jeleskedni fogunk

Isten áldása

élve a lehetőséggel

nem tudom. nem lett túl nagy...?

Design II.

Alakítottam kicsit a design-on, remélem valamivel jobb lesz így. Ha nem tetszik, lehet rajta még melózni...

Design

Nincs kedve valakinek megszépíteni ezt a ronda blogot? Nekem most nincs időm és amúgy s csúnyát csinálnék.

Zsófi és Ádám élete mostanában

Már vagy 5 hete a lakásfelújítás körül forog az életünk. Az elején minden hétvégén Pesten maradtunk, mert csempét kellett hajkurászni. Szerencsére ez is megoldódott idővel, így az elmúlt pár hétvégét a nyárnak tudtuk szentelni. Legutoljára Almádiban voltunk a Gusztávval, Gusztiékkal és a Dudiékkal. Kellemes, pihenős hétvége volt, nem durvítottuk. Kb. 12 üveg sör és 6 üveg bor fogyott. Augusztus maradék napjait a Pozsonyi összecsomagolására szánjuk. mivel 29. én jönnek az albérlők. Bár a lakás még nem lesz kész, többek között azért, mert a csempe nem érkezik meg időben, de nekünk mennünk kell. Így vár ránk 2-3 hét átmeneti időszak jön.

Miért?

Hogy én is halljak felőletek! Irjatok akár csak 1-1 sort, nagyon örülnék neki!
DudiZsuzsi nektek meg köszi az ötletet jeeeeeeeee