2010. november 3., szerda

Szevassz Ádám! 

Ne tudd meg mi volt a múlt héten. Kirándultunk! legalább egy órát gyalog mentünk a földön. Lábbal! Csodálatosan szép volt! Fos, barna és sárga, valamint zöld szinekbe botlottunk  minduntalan.  Fincsi október végi kiránduló idő volt.  A 24 visszajelzőből meg is jelentünk öten, de igy is volt ez jó. A buszvégálomástól egy olyan 10 perces séta vezetett az első megállónkig, az Árpád kilátóig. Itt büszkén viselve a bocskait a susival, elénekeltük, a Rózsa Alexander a betyár cimü nótát az egészséges fejbőrtől. Majd azt is modtuk együtt, hogy hopp-hopp-hejj! Mindjárt jobb kedvünk lett. Ennek örömére aztán ettünk sütit és csináltunk hasonló emlitésre nem méltó dolgokat. Ezt követően elvonultam, mert aznap ünnepelte a Világ, a szarjunkegyütt világnapot. Nem sokkal azt követően, hogy visszavonultam  megjelent a Marcell is a főnöki cipőjében.  Némi brawnie elfogyasztása után kezdetét vehette a földi idő szerinti 68 perces kirándulás.

Bevetettük magunkat abba a sötét és mély erdőbe, amibe nem sokkal korábban beleszartam én, és a testvéreim, akik hasonlóan komoly dolgokat ünnepeltek!

Na aztán mentünk még sokáig benne az erdőben, szanaszét rugdalva az avart. Föleg a Marcell, mert ő főnöki cipőben volt, és azzal muszály! Néha volt akadály, de a Marcell a "botjával" mindig elháritotta ezeket az utunkból. Ellenben hadd jegyezzem meg, hogy a  "botja" egy fos volt. Ne kérdezd miért, csak. Én személy szerint, nem hiszem, hogy a "botja" miatt bármi is jobb volt. Nem volt. Nem lesz. És nem van.  

Egyéb kalandunk nem volt, mert a Blaya nem térdepelt bele, a külön a számára kikészitett gőzölgő puli kulába. Pedig csillagászok is mondták, hogy abból a szögből a legszebb a mező a D40-EL.

Na aztán elegünk is lett a szinekből, meg meg is érkeztünk a hüvösvölgyi reptérre ahol a nyugdijas,  családos, és vasárnap asztalnál ebédelő barátaink is csatlakoztak kis csapatunkhoz.

A találkozás örömére tekertünk is egy örvös cigit, megnéztük dániel barátunk hogyan keni a sórkónyt, aztán el is eredt az esö, mi meg ismertük már a szineket ugyhogy haza mentünk. mint a picsa. 

Ezért aztán bevágódtunk a 

2 megjegyzés:

  1. kedves bejegyzés, ez is egy olyan faszom ki van már az írással a mondat közepén kiposztolom és elmegyek inni
    mellesleg tényleg nem térdeltem bele a kulába, de majdnem

    VálaszTörlés
  2. na, ilyesmire gondoltam

    ezt lehetne heti rendszerességgel, esküszöm, jobb kedvem lett így reggel, a főnöki cipőmben, a kisfőnöki asztalomnál

    VálaszTörlés