Rá kellett döbbennem, hogy a Gusztávnak kivételesen igaza van. Ez több okból meglepő, amelyekre most nem térnék ki.
Amire kitérnék: azt is felismertem, hogy én ugyan napi rendszerességgel benézek a facebookra, de csak levelezésre, nézelődésre használom és csak a legritkább esetben írok postot. Bizonyítékul szolgáljon: "You last posted 140 days ago". Ez a kiírás tallható az üzenőfalam felett.
Viszont ebben a blogban régi jó hagyományaink sejlenek fel, ezért úgy döntöttem itt fogok betekeintést adni a mindennapjainkba.
Valamely (szájbabaszott) monotonitást azért tapasztalok mostanában. Nagyon szeretem a munkámat és azAsszony is nagyon szereti a munkáját, de mégis picit nehéz minden nap felkelni 7-kor (vagy éppen fél6-kor, mint ma) és bemenni 8-ra, majd egy számítógép előtt tölteni az időt kora estig. Ezek sem motiválnak olyan nagyon írkálásra.
Azonban nemrég (múlt héten) voltunk nyaralni. Igazi kispolgáros "minden évben elmegyünk Horvátba" nyaralás volt. Bazi sok snorkelezéssel és fetrengéssel. Egyszer pedig étterembe is mentünk, ahol potom 100-120 kunáért lehetett falni a löncshúst és egyéb mocskot. Hát nem picsa menő?
A nyaralás fáradalmait a Cézár sörözőben pihentük ki Gergő társaságában, ahol is meg tudtuk - amit régóta sejtettünk - hogy Gergő alkohol bevitelének (és szennyes lealjasodásának) kizárólag pénzügyi keretei szabnak gátat. A Cézárba ezek a keretek értelmüket vesztik (az olcsóságra való tekintettel) így Gergő is értelmét vesztette, majd haza küldtük szerető felesége és gyermeke körébe. Jelen voltak még: Eszterke, F. Péter, B. Ádám és még sokan mások (a teljesség igénye nélkül).
A fentiek mellett kiemelném még Gusztival történő rendszeres találkozásaimat, ahol a kisded csodálata és a sziget futókör átvészelése szokott lenni a napi menü. Magam részéről a kisdedet nagyon komálom, míg a szigetkört kevésbé.
Na megyek, mert itten munka van, meg kispolgári lét és ezekben én kiemelkedőt tudok produkálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése