Nagymaros,nagymaros de csodás....avagy az élet játéka

Nu, mivel rám lett szólva, hogy még lógok egy bejegyzéssel, most eleget is tennék a rám rótt kötelességnek! Bár szerintem van jó pár ember, akinek ez inkább lenne kötelessége -pl. alelnök, elnök (én kis buta, azt gondoltam, hogy ezek a pozíciók némi kötelességgel is járnak, de hát ebben a politikai elitben, NEM)- illetve jobban is forgatja a tollat, mégis rám maradt eme feladat.
Szóval most pénteken lehúztunk, a páraknak igen jól csengő Nagymarosra. Úgy indult a buli, hogy négyen -Szandra, András, a nagyra becsült elnökünk, és örök híve:én,- bedobtuk magunkat és a 2 kölcsön kutyát a kocsiba,és a Duna-kanyar felé vettük az irányt. A két kutyáról annyi kiegészítés, a Mira az egyik, a másik pedig Szandra nevéhez fűződik, Ringó. Mirát sokan ismeritek, szóval rá nem pazarolnék sok karakter, de Ringó megérdemel párat. Hogy árnyalni tudjam a helyzetet, el kell mondanom, hogy Ringó egy 15 éves ír szetter, akit gazdája egy kisebb, egy hónapos körút miatt hagyott Szandránál. Ez a kor egy ekkora kutyánál nem mindennapi, így a kutya sem az. Nagyon szép,okos,cuki kutyáról van szó, csak egy kicsit problémája van a mozgással, de miután beemeltük a kocsiba, már el is tudtunk indulni a cél felé.
Elmentünk a hangfalakért, Tescóba, majd benzinkútra, mert a Tescóban nem volt cigi, és végül 9 felé meg is érkeztünk a vityillóba. Ekkor már sötét volt, így csak egy gyors kutyaséta fért bele, kajálás bent, mert iszonyat hideg volt, és ezt követően a fröccsözés. Igazából ennyivel zárult is a péntek esténk.
Majd a következő nap igen eseménydúsan indult... Először is elmentünk a faluba bevásárolni, és leginkább a bográcsozáshoz megvenni a kellékeket. Sajnos az utóbbiban kudarcot vallottunk, mert az árak elrettentettek, így maradt a kunyerálás a szomszédoktól.
Visszaérve Szandrával el is indutunk a bogrács felkutatására, és így jutottunk el Ivánhoz, a 4. szomszédhoz. Iván kapujához érve konstatáltuk, hogy Iván épp a teraszán pisálva telefonál, így megvártuk, míg befejezte akcióját, majd felmentünk hozzá. Nagyon készségesen kölcsön is adta a bográcsát, majd megkérdezte meghívhatna-e minket egy italra. Egyből nyilvánvaló volt, hogy csak a bugyit szeretné leénekelni rólunk, de hát az ingyen pia,az ingyen pia, így el is fogadtuk. Nagyon jó kis csipkebogyó pálinka volt. Majd Iván megkérdezte, hogy nem kérünk-e mégegyet, mire mi: persze,hogy kértünk! de ő rest volt, és nem ivott még egyet az egészségünkre. A második pálinka elfogyasztása után már tudtuk is, hogy miért döntött így... Én a beszélgetés végére komolyan elgondolkoztam, hogy nem fogok tudni lejutni a teraszról, Szandikám meg a medencével szemezett, hogy hogy is ugorjon oda egy minél hatásosabb seggest.
De mivel úrinők vagyunk, hál' istennek jól vettük az akadályokat,és szépek csöndben, bár vihogva hazamentünk. Ekkor kb. du 1 óra lehetett. Ekkor elkezdtem aggódni,.hogy mikor is jönnek a többiek, és ennek hatására Danit, kb 10szer hívtam fel,hogy mi van velük,és mikor érkeznek, és különben is mennyivel vannak közelebb, mint 10 perce.
Majd mikor megtudtam,hogy már irányban vannak felénk, el is kezdtük a bográcsozáshoz valókat összekészíteni. Először főztünk egy nagyon király rizses lecsót, majd előkészítettünk az az attrakcióhoz, a slambuchoz való dolgokat.
Aztán megjött Blaya, Dani, Máté, Gusztáv, Péter, és így immáron 10en vágtunk neki a szombat estének. Az idő sajnos nem volt túl kegyes hozzánk,mert amint megraktuk a tüzet, szakadni kezdett az eső, így a fasza kis napernyő alatt kellett megfűznünk a király slambucot. Ebben az akcióban leginkább András, Szandra, és szerény személyem vettünk részt, szóval minket illet a dicsőség, a többiek meg az alkoholfogyasztásban vették ki a részüket. A kaja nagyon király lett, és nagyon bölcsen jó zsíros is, ami hatására nem szenvedtünk másnap annyira a töménytelen mennyiségű zubrowka-almalétől.
A kaját követően volt társasjáték, dímon-démon, minden ami egy kellemes szombat este eltöltéséhez kell. Az este folyamán Blaya sajnos távozott társaságunkból, és 9en maradtunk, ami azért is vicces, mert a legjobb esetben is kb 6 ember tud kényelmesen aludni a házban. Így Péter kocsma-styleban nyomta az alvást a konyhában, Máté a kutya mellett a földön, és mi Szandrával pedig kellemesen összebújosan a kuckóban. Így valójában a szombat este, Marcell és András kivételével mindenkit jobban megviselt, és nem csak az elfogyasztott alkoholmenyiség miatt.
Majd a vasárnap reggel dolgosan telt, mert Iván kérte vissza a bográcsot, és hát a romokat is le kellett takarítani. Azonban a nagy munka közepette igen sokat ücsörögtünk a teraszon szótlanul, és néztük a kilátást, és imádkoztunk egy kis napért.
Szóval hosszasan elmesélve így telt azok hétvégéje, akik csatlakoztak hozzánk Nagymarosra. Jó kis móka volt, és amint Máté kellő mennyiségű pénz összegyűjtött, hogy megcsináltassuk a cserépkályhát, akár télen is lehet lemenni fagyoskodni.


Ja, és mindenki egészítse kis a saját kis történetével a dolgot, mert Iván pálinkái után vannak kétségeim az emlékekkel kapcsolatban.