Szót emelek

Látom, hogy sűrű egymásutánban szerkesztik az erre felkért prominens személyiségek a nemrégiben létrehozott szakkör blogot, ezért úgy döntöttem ötletgazdaként, dizájnérként és nem utolsó sorban szóvivőként, hogy egy rövid beszámolóval gazdagítom a cselekményt.

Kezdem Croatia-nál. Szeptember első hetében néhány napos nyaralást szerveztünk azAsszonnyal és egy baráti párocskával, kiknek személyét fedje jótékony homály. Célállomásunk a festői Senj település volt. Közepesen izgalmas kisváros a szeptemberben közepesen (értsd: kibaszottul) hideg tenger partján.

Az első három nap igazán jól telt: búvárkodás (free-diving) és tengerparti semmittevés/tengeri szarrá fagyás színezte a programot. A harmadik nap estéje egy szimbolikus ivászattal zárult, melybe a baráti párocska férfi tagjával együtt összesen ketten neveztünk. Megvallom fiatal éveimet idézte. A következő típusú mondatok hangzottak el: „ha ezt nem iszod meg csaj vagy”; „vidéki köcsög/pesti köcsög ennyit tudsz”; „vissza is tölthetem az üvegbe” stb. Végeredmény két olyan állapotba került ember, akik egyike sem részeg saját meglátása szerint, azonban eléggé be voltak baszva mások szerint. Fogyott 1 liter jagermeister, másfél (azaz 1,5) óra alatt, majd 4x1,5 liter víz szinte teljesen értelmetlenül (már a másnapi állapotunk tekintetében). Emellett a berúgás valamiképpen az időjárásra is rányomta bélyegét, a maradék két nap hideg és szottyadt volt. A kellemesen eltöltött 5 nap végül egy hungária körúti Burger Kingben zárult, melynek kiemelt jelentőségét a budapesti csatornarendszerben megtalálhatjátok.

A nyaralásról készült képek itt:

http://picasaweb.google.hu/get2dudi/Senj_20100904?authkey=Gv1sRgCJz0ibP_0fOrxwE#

és itt:

http://picasaweb.google.hu/get2dudi/Senj_20100905?authkey=Gv1sRgCNWdgK_EudS3YQ#

A cselekmény szálai Budapesten folytatódnak, ahol egyrészt azAsszony Croatiaban összeszedett megfázást próbáltuk kikúrálni, másrészt egy a munkahelyemhez köthető 2 napos szervezetfejlesztő tréningen vehettem részt. A tréningről itt most nem ejtenék szót, mert akkora kicseszett horror volt, hogy arra nincsenek szavak, de annyi elég legyen, hogy azóta megálltam a növésben, sőt csökkenésnek indultam, így lassanként hasonulok a szakkör kistestű élőlényeihez (akik amúgy sokat isznak és buta képeskönyveket árulnak a 7. kerületben).

Csak remélni tudom, hogy egyszer történik velem valami olyasmi amiről érdemes írni. Jelenleg nem úgy néz ki…

Szóval üdvözlet a jó népnek, különös tekintettel elnökeinknek Spanyolországban és Magyarországon, a hazaérkezőknek és azoknak, akik még Horvátszkiban lopják a napot.